A DACHSER arcai 2 - Családias légkörben
Miért vonzó egy logisztikai szolgáltató vállalatnál elhelyezkedni? Mit nyújt egy határokon átnyúló német cég a dolgozóinak? Milyen szakmai lehetőségeket biztosít a pályakezdőknek, illetve a komoly, több éves munkatapasztalattal rendelkező munkavállalók számára a DACHSER? Új sorozatot indítunk weboldalunkon, amelyben egy-egy munkavállalónk szemszögéből mutatjuk be, hogy mit jelent a DACHSER-nél dolgozni.
Lehet egy nagyvállalat családias? Meglepő módon igen. DACHSER-es kollégákat bemutató sorozatunk második részében Farkas Renátó mesél a karrierje kezdetéről, az új kihívásokról, és arról, mit is jelent a családias, barátságos szellem egy nagy nemzetközi cégnél.
Hogyan kezdődött a karriered a DACHSER-nél? Milyen volt az első időszak, az első benyomások? Mi az a tapasztalat, ismeret, amit az első három évből biztosan magaddal viszel majd az életben?
2020-ban beadtam az önéletrajzomat, és a szervizosztályról jeleztek vissza, hogy szükség lenne rám. Itt kezdtem dolgozni júniusban, azóta ellenőriztem a belföldi áruforgalmat, az importot. 23 éves vagyok, ez az első komoly munkahelyem.
Nagyon jó osztályra kerültem akkor, nagyon jó társaságba, mindenki várt engem – tegyük hozzá, hogy én voltam az egyetlen férfi a szervizosztályon. Gyorsan nagyon jó munkahelyi kapcsolatokat, barátságokat alakítottam ki. Az osztályunkon pozitív a hangulat, mindenki kedves volt és befogadó, a kollégák és a vezetők is. A próbaidő lejártával volt egy beszélgetés, ahol megkérdezték, mi tetszik az új munkahelyemen, mi az, ami esetleg zavar, hogyan zajlott a befogadásom – tetszett, hogy nyomon követik a beilleszkedésemet, hogy tényleg érdekelte őket, mi történik velem. Nagyon családias ez a cég, azt hiszem, ez a legjobb szó, amivel jellemezhetem az atmoszférát.
Nagyon sokat tanultam a raktári rendszerekről és a szállítmányozás világáról. Fejlődtem a kommunikációban, az emberekkel való kapcsolatban, és hát persze a nyelvekben, nap mint nap telefonálunk, e-mailezünk németül, angolul.
Májustól új pozícióban, DENO-ként folytatod a munkát – ez a DACHSER Expert Network Operations, azaz a hálózati folyamatok DACHSER-szakértője rövidítést takarja. Talán a sors keze, hogy te és Somlai Patrik, aki veled együtt lesz új tagja a hazai DENO-csapatnak, és akivel az előző interjúnk készült, ugyanannyi tapasztalattal rendelkeztek a DACHSER-nél, hiszen egy napon álltatok munkába három éve. Hogyan váltottál erre az új munkakörre? Milyen célokat fogalmaztál meg magadnak az új pozícióban?
2022 decemberében adtam be a jelentkezésemet egy belső hirdetésre, amely erről a munkakörről szólt. Egy belső vizsgát kellett tennem és egy a szállítmányozásról szóló angol nyelvű prezentációt tartottam, majd januárban értesítettek, hogy Patrik mellett engem választottak.
Április utolsó hetében egyhetes tréningen voltam ehhez kapcsolódóan Németországban, Kemptenben. Megszereztem ott egy olyan oklevelet, amellyel már tarthatok képzést a céghez belépő kollégáknak, mert a munkakör ezt is takarja: megmutatjuk nekik a céget, az alkalmazásokat, hogy mit miért használunk. Május végén kezdtem az új helyen, nyárra tervezzük az új főnökömmel az első saját tréningünket. Három év után szerettem volna fejlődni, feljebb lépni, és úgy érzem, ez most sikerült – ráadásul úgy látom, hogy az új helyen fejleszthetem mind az angol, mind pedig a német nyelvtudásomat.
Az a fontos számomra, hogy az új kollégák ismerjék meg, hogy mi az a DACHSER, miről szól az itteni munka, hogy mit miért csinálunk, és meg is szeressék ezt. Az a célom, hogy az a 10-12 ember, aki beérkezik az oktatásba, úgy menjen ki tőlünk, hogy azt gondolja: ez tök jó, és tényleg itt szeretnék dolgozni, ezen a helyen.
Mennyire érzed stresszesnek a munkádat? Hogyan vezeted le, ha van ilyen feszültség? Jó érzés, ha megoldod az ügyfél problémáját, panaszát?
Kellőképpen stresszes. Ez egy ilyen terület, az ügyfelekkel történő kommunikáció mindig rejthet konfliktusokat, itt pedig mi naponta problémákat oldunk meg. Általában kedvesek és toleránsak az ügyfelek egyébként. Legtöbbjükkel évek óta együtt dolgozunk, partnerek vagyunk, ismerjük egymást, nagyon ritka a nehezebb eset. Hozzá vagyunk szokva egyrészt ehhez a fajta stresszhez, másrészt nekem nagyon nyugodt a természetem, sokszor csodálkoznak a kollégák, hogy engem nem lehet felidegesíteni. Talán a sport miatt van ez így. Kisgyerekkorom óta vízilabdázok, esténként most is ezzel vezetem le a feszültséget.
Említetted, hogy nagyon családias az atmoszféra a cégnél, miben nyilvánul ez meg?
Néha azt hiszem, ez kék-sárga DACHSER-előírás, hogy mindenki legyen jóban mindenkivel – csak viccelek. De tényleg nagyon barátságos és családias viszonyokat láttam mindenütt. Németországban az óriási irodaházban, ahol a tréningünket tartották, nagyon befogadó és toleráns volt a légkör, a munkatársak odajöttek, bemutatkoztak, beszélgettünk. Alighanem ránk volt írva többnyire, hogy nem odavalósiak vagyunk, bolyongtunk az épületben, mint a turisták, kerestük, hogy hová kell mennünk, de mindig jött valaki, aki segített.
Az itthoni vállalati hangulatról ugyanezt tudom elmondani, jóban vagyunk, más osztályokról is vannak barátaim, együtt járunk kávézni, ebédelni – itt persze mindenki ismer mindenkit, nem vagyunk annyira nagy iroda.
Mi volt az elmúlt három év legemlékezetesebb pillanata a számodra?
Április végén a németországi tréning. Nagyon jó nemzetközi tapasztalat volt, sok emberrel találkoztam, a közös programok és közös tanulás örök emlék marad. Tetszett a hangulat, az, hogy egy nap után össze tudtunk kovácsolódni, a rugalmas hozzáállás, az is, hogy személyesen találkozhattunk végre olyanokkal, akiket korábban csak Teams-konferenciákon láttunk. Lesz folytatása, novemberben egy hétig szinte csak vizsgázni fogunk Kemptenben.
Mi az a három szó, ami elsőre eszedbe jut, ha a DACHSER-re gondolsz?
Munkahelyem, szállítmányozás, és az, hogy nemzetközi.
